Tengernek Csillaga (lat. Stella Maris): Mária megszólítása, a Szt Bernátnak vagy Venantius Fortunatusnak tulajdonított, de minden bizonnyal 1000 e. keletkezett →Ave maris stella ('Üdvözlégy, tengernek csillaga') himnusz első sora alapján. - XVI. Benedek p. a Spe salvi enc-ban Máriát a remény csillagának mondja: „Egy 8-9. századi himnusszal az Egyház több mint ezer éve a ~nak szólítja az Úr anyját, Máriát: Ave maris stella. Az emberi élet útonlétet jelent. De milyen cél felé? Megtaláljuk mi az élet útját? Olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk. Életünk igazi csillagai azok az emberek, akik jól tudtak élni. Ők a remény világító fényei. Kétségtelen, Jézus Krisztus maga a Világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy Őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre - olyan emberekre, akik az Ő fényéből világítanak, és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária - ő, aki igen-jével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba; ő, aki a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk, és közöttünk „sátorozott” (vö. Jn 1,14)?” (49. p.) **